.

Édes álom
Vattacukor ízű szivárványt haraptam,
csokoládéágak roppantak alattam.
Marcipán mezőn a nyalókavirágok,
nyílnak, édesítik e mesés világot.
Fényes grillázshegység titkos torkolata,
fehér egyszarvú párt féltve elbújtatja.
Vigyázni kell rájuk nemes, tiszta lények,
boldogságot őrzik, csodás teremtmények.
Torz, kobold emberke lasszóját lendíti,
egyszarvú kancáját gyorsan elgyengíti.
Legyőzöm a pimaszt, nem nézhetem tétlen,
Unikornis gyenge, meg kell őt, hogy védjem!
Nem volt a törpével harcom se hiába,
gyönyörű lény szabad, nem került igába.
Háláját a szépség gyorsan elrebegte,
így esett e dolog- nekem köszönhette!
Boldogságot hoztam, nem hagyhattam veszni,
tudtam vigyázni kell, jobb, mint megkönnyezni.
Dolgom végeztével ismét tovább állok,
rögvest ott termek, hol veszélyben az álmok!
Tejszínhabos felhőn angyalszárnnyal jöttem,
s ha beleuntam, a mennyekig repültem.
Minden csupa csoda, ne jöjjön a hajnal,
fényes ruhájában, aranyszőke hajjal!
Alkot Éjek ura, rajzolja a csendet,
égbolt piktorával sötét eget festet.
Álomtündér repked, incselkedik velem,
álomporát szórja, letakarja szemem.
Édes mámor fújja porcukor ruhácskám,
csöppnyi tündér játszik altatót hárfáján.
Pillekönnyű álom, kérlek, ne siess el,
simogasd a lelkem puha csillagfénnyel!
Csodás álomország vendége maradnék,
csillanó csengettyű ritmusra dalolnék.
Ezüsthajú éjherceg szenderülni tér,
szétgurult az álmom, mint tarka gyöngyfüzér!