elvesztettem...örökre

Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat.

úgy fáj hogy már nem beszélünk!

Azt mondta nincs szüksége senkire, valójában csak én nem kellettem neki  ( és ez nagyon fáj)

talán..bár így lenne

Talán túlbecsüllek téged. Talán fele annyit sem érsz.

ha tudnád mit érzek...

Ha tudnád mit érzek mikor látlak... kész lennék érted az életem feladni hisz boldog vagyok és amilyen meglepő most először vagyok olyan boldog, hogy közben nem rettegek attól, hogy mi lesz ha a boldogságomnak vége szakad, hisz ennek a boldogságnak nem lesz vége...ez már életem végéig tart!

csak egy vallomás

 T

Te vagy aki kell, rád vágyom

te vagy, aki kell minden áron,

szorosan ölelj, hogy fájjon,

úgy mint semmi más.

Csak te vagy az életem, halálom,

kiért néha könnyezem, belátom,

de ez az ami tán a legszebb vallomás.

akarom

úgy ölelj , hogy fájjon!

Rád gondolok!

megfulladok!

Hiányod fájdalmában fuldokló rab vagyok!

na igen

“Te már akkor bevágtad előttem az ajtót, amikor még nem is kopogtam..”

őszintén sajnálom

Sajnálom,hogy nem tudok ennél jobban igyekezni,hogy jobb,szebb legyek.. Sajnálom,hogy jobban már nem tudom kimutatni mennyire fontos vagy.. Sajnálom,hogy messze vagyok tőled.. Sajnálom,hogy nem tudok már többet megtenni..és sajnálom,hogy kezdek beleunni és kezdem felfogni,hogy sose leszek elég jó neked

fáj de nevetek

De neki csak egy másik lány vagyok!

Késő lesz!

:(

mert te csak félsz a szerelemtől

szeretlek!

Én én még mindig nagyon szeretlek, csak már ezer darabbal!

már nem érlek el

“Egy világ választ el, és nem értem,

Hogy miért vagy közel,

Ha többé úgysem érlek el.”

:((

“csalódtam az életben.”

de te...elbasztad

“Szerettelek, de Te a pokolba kívántál,
Ahogy lépkedtem, Te hátráltál.
Azt mondod felejtsek, mert már nem szeretsz,
A kurva életbe, te mindent megtehetsz?
Hova tűnt a szerelmed?
Mára már csak szenny lett..”

:D

Nincs tehetségem a szerelemhez!!!!

nem értesz

“Nem értetted meg, ki voltál nekem. Ne is értsd meg soha.”

:DDD

Aki engem szeret, azzal valami nagyon nincs rendben.

nem hiányzol

Bemeséltem magamnak, hogy nem fogsz hiányozni, de emlékszem milyen volt, amikor mellettem voltál.

Ne értsd félre amit mondok. Nőj fel a szavakhoz!

elfelejtett csók

A csók soha nem késik. Pontosan akkor történik, amikor kell.

csak emlék

Lelkemben üresség,néhány kósza kopott emlék,

Nem múlnának el soha. Akármit is tennék...

elveszítettél

“Nem érek rá többé

könnyű ölelésre,

ha nagyon szeretsz,

hálás leszek érte,

ha nem csábítasz el,

magad vesztesége.”

— Szabó Lőrinc

mocskosul szenvedek

“Akárhogy is fáj, vigasz, hogy te fájsz.”

— Szabó Lőrinc

fáj

Fájnak a napok, fájnak az esték..fáj hogy belül halok, pedig élni szeretnék.

kimondanám de nem merem!

-Mi soha nem fogjuk elfelejteni egymást, ugye?

-Én csak nem akarlak mással látni!!! :'((

-Agyon harapott vérző szájjal oda állok eléd és csak nézlek. Mondd, mit vársz még, hogy közöljem, ennél jobban azt, hogy akarlak?

-S tudod, sok mindent meg szeretnék kérdezni tőled, csak nem merem, mert félek, hogy a válaszaid lerombolják azt az illúziót, ami kettőnkről kialakult bennem.

-Az érzés, hogy nem vagy itt, és nem lehetsz az enyém, iszonyúan fáj!

-"Félek, hogy egyszer mindennek vége."

-"Ha úgy tűnik, mintha szidnálak, ha úgy éreznéd, nem szeretlek, kérlek, ne a szavaimra figyelj, hanem a mögöttük megbújó érzésre."

-"Ha maradsz megöljük egymást! Ha elmész belehalunk..."

-Hátha ma megtörténik...A lehetőség tartja bennem a lelket.

-A semmi után futok!

-Bárcsak úgy tudnál rám nézni ahogy én pillantok rád minden percben.

-Az ajkad, a szád, a szavaid :'(

-Minél közelebb kerülsz hozzám annál több fájdalmat okozol.

-

Egy makulátlan elme örök ragyogása

Bár minden ilyen egyszerű lenne. Bár én is kitörölhetnék embereket,érzéseket. Nem fájna az üresség mitől most szenvedek bár ne érezném ezt az iszonyú fájdalmat. Bár soha nem ismertelek volna!

:D

Álmodozóknak nem való(s) a szerelem

szerető

Aki egy szeretőhöz köti magát, az eltöri az életet jelentő szárnyát. Azonban aki a szeretőt röptében csókolja, az az örökkévalóság napfelkeltéjében él.

ha nem hinnék már szenvednék

akarlak

Nem valakit akarok a péntek esti bulikhoz.

Valakit akarok egész szombati napokhoz.

Ő

Aki viharban született és nőtt fel, az mindig viharos vidékre fog vágyni.

Térdelj le és szeress!

tudtuk már

Tulajdonképpen az elején megmondtuk, hogy ez az egyikünknek fájni fog!

szenvedély

Egy szenvedély, ha valóban szenvedély, akkor az legyen halálos. Különben hobbi, passzió, játék, pótcselekvés, meg ilyesmi. Az igazi az, amibe belehalhat az ember.

majd nem figyelek oda ;)

 És most jövök én arra éppen
Taxival elviszem haza
Szeretlek modom ő meg mondja:
Szeress nyugodtan majd nem
Figyelek oda

A vágy ritka aljas dolog. Megőrjít és mégis ez tesz boldoggá!

Éreznéd rajtam

De éjjel nem zavarna

Könnyű textilek közt

Forognánk s hajnalba

 Innál a boromból én a

Cigidből szívnék

És mondanád hogy soha

Ne menjünk el innét

És nem mennénk

Itt laknánk

Valami olyat biztosan találnánk

Aminek nincs vége vagy még sokára

Érnénk a végére

más és mégis ugyan az

Megint itt tartunk.Fullasztó érzés, egy kislályos fellángolás, egy bugyuta szerelem és én már megint meg akarok felelni egy ócska illúziónak.

élni

“Élni először itt e világon

s élni utolszor.

Látni a földet, látni csak egyszer

és soha többé.

Állni a fényben, inni meg enni, 

csókba fürödni.”

gondolatok

Ha ellenállsz annak, ami történik veled, az agyad működésbe lép, és pontosan azok a gondolatok kezdenek kínozni, amelyeket te magad teremtettél meg

szereted?

Szereted őt, ugye? Ez csak egy egyszerű pszichológia kérdés. Nem egy név, csak úgy, megemlítve. És mégis, valaki hirtelen eszedbe jutott..

csönd!!!!!!

A csönd megijeszt engem, mert az igazságot ordítja. 

nézd el nekem

Csak kérlek kedves, nézd el, a világ megrontott

van az úgy

van, mikor tiszább 

eltörni a tányért, mint

elmosogatni

a Te világod

Képzeld el a világod, 

S élj úgy, ahogy Te látod, 

Bízzál meg önmagadban, 

S higgyél minden szavadban. 

Tartsd meg a jó barátságot, 

Ne bántsd azt, ki téged bántott, 

Légy erős, ha más már gyenge, 

S tedd meg, amit más nem tenne!

A kétség hajtja az embert előre

...

Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk,

nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti

az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a

leginkább, akik nem tudják, mit akarnak.

illúzió

Mert mindig úgy szerettem volna élni, ahogy azt magamnak megírnám… Mert a valóság csak akkor gyönyör, ha azt az álmok szövik. Mindent elhittem magamnak, mindenüvé követtem magamat azzal a stiláris képességgel s engedelmes hűséggel, ahogy az ember a vágyait tudja követni, a vágyait a nyomorban, a gondolatok szárnyán. Amennyire szenvedtem a valóságban, éppannyira boldog is voltam a képzeletem világában, mert a szenvedés csak addig számít, amíg fel nem váltja egy illúzió.

vár rám

Mennél, futnál, repülnél. Valahová. Mindegy, hová, csak nagyon-nagyon messze. Tőle. Kétségbeesve keresel fogódzót, próbálsz gondolkodni, hogy hová, merre... Aztán az első kétségbeesés után megérted: nincs hová menned. Hiszen Ő benned van. Bárhová mész, mindenütt Ő vár, bárhová nézel, Őt látod. És érzed. Azt is, hogy szüksége van rád. És megérted, hogy egyetlen helyre kell menned, menekülnöd. Oda, ahol vár rád.

Érezned kell

Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos.

Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék.

Nem mondhatom el ki vagyok,

És azt sem hogy Te ki vagy nekem.

Mert üresek mind és némák a szavak

Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás;

Rabnak születik minden gondolat,

Minden érzés, minden vallomás.

Hiába próbálok, nem mondhatok semmit.

Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz.

Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha,

Érezned kell a kimondhatatlant!

akit nem lehet szeretni

azt mondják a nőre aki félredug hogy kurva 
de honnan tudná hogy hogy van a nagykönyvben megírva 
nem maradt már egy férfi se aki őt szereti 
ruháját egy idegennek kecsesen leveszi 

keres keres sír egyedül, nevetgél magában 
bánat marja, dohányzik, és elfekszik az ágyban 
hol van aki hideg éjen hajolna föléje 
ha van is akkor csak azért hogy a pénzét felélje 

nem nézett már évek óta senki se feléje 
egy férfi volt csak igazán szerelmes beléje 
dühösen néz kifelé a fekete ablakon 
de hová nézzen szerelmesen, gyűlölettől vakon 

zöld kabátban megállóban, mellette egy férfi 
férfi a nőt, nő a férfit vágyakozva nézi 
de a férfi buszra száll, és ekkor válik köddé 
néz a nő a végtelenbe, nem látja már többé 
vörös szívét kettétépték, nem kutatja senki 
pokol vár a cafka nőre, de az a nőnek semmi