az emberek sírnak

Az emberek nem mindig azért sírnak, mert gyengék, hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek.

csalódtam

NEM AZ FÁJ, hogy csalódtam, hanem az, hogy benned..

meg kell tanulnunk...

MEG KELL TANULNUNK igazi nőként viselkedni, de soha sem szabad hagyni ,hogy elvesszen belőlünk a kislány akik régen voltunk.

...

Ahol én élek, az utolsó ház balra
ahol a lemondás már lyukat üt a falba
ahol az emberek nem szoktak szeretni
ahova feledni járnak meg temetni
Amit én látok, az a szürke valóság
itt csak a számla nőhet meg az adósság
ahol az emberek kisírják a szemüket
a szüleim szarrá dolgozták a kezüket
Amit én érzek, azt úgy hívják üresség
de fény vagyok, hogy az emberek kövessék
hogy a szívüket a szavammal etessék
hogy az életet leszarják, nevessék!
Akiket szerettem, már mind messze van
de egy se mosolyog az életük cseszve van
mert amit én adok, azt más nem tudja
de aki neked kell, más is megdugja
Akiről álmodok, azt csak én látom
de ez az élet egy kibaszott rémálom
Anya bocsáss meg, szebb jövőt reméltem
.... de az ördöggel keféltem

padlóra kerültem

Padlóra kerültem, mikor éreztem, hogy mennél
Tepertem, de tudtam, hogy Te már nem velem lennél

magány

Szevasz Magány! Bevallom nem hiányoztál

Hova tüntél szerelem, nem rég még virágoztál.

kit veszítettél...

Szemedbe már nem láttam a tüzet, a lángot

Mással fogod valóra váltani a sok álmot

Tudom, most nem szeretsz, nincs benned kétely

De nemsoká majd fel fogod fogni, kit vesztettél el!

Ébren vagyok!

Ébren vagyok! Sajnos ez nem csak álom

Ködbe borult minden, a kezedet nem találom

Egyedül, mint régen, csak a Magány a társam

Hogy mi lesz velem, nem tudom, engedd Uram, hogy lássam!