...

Ahol én élek, az utolsó ház balra
ahol a lemondás már lyukat üt a falba
ahol az emberek nem szoktak szeretni
ahova feledni járnak meg temetni
Amit én látok, az a szürke valóság
itt csak a számla nőhet meg az adósság
ahol az emberek kisírják a szemüket
a szüleim szarrá dolgozták a kezüket
Amit én érzek, azt úgy hívják üresség
de fény vagyok, hogy az emberek kövessék
hogy a szívüket a szavammal etessék
hogy az életet leszarják, nevessék!
Akiket szerettem, már mind messze van
de egy se mosolyog az életük cseszve van
mert amit én adok, azt más nem tudja
de aki neked kell, más is megdugja
Akiről álmodok, azt csak én látom
de ez az élet egy kibaszott rémálom
Anya bocsáss meg, szebb jövőt reméltem
.... de az ördöggel keféltem