Néha még abban reménykedek,hogy egyszer rámírsz és azt mondod szeretlek még mindig és nem tudok nélküled élni. Bár mélyen belül tudom,hogy ez már sosem fog bekövetkezni,de azért még a remény bennem van. Bár úgy tudom,hogy ez a legyilkosabb fegyver egy nő számára. Hisz mindig csak csalódok és csalódok,és talán ebbe fogok tönkremenni.Meglehet. De néha feltörnek bennem arégi érzelmek,az emlékek a tudat hogy enyém voltál. És az a mondat hogy: 'soha nem akarlak elveszíteni'. Mond hova lett ez a két ember?? Az a két ember aki mindent megtett volna a másikért? Hova lettek a közös álmaink ?? Mond mért kell külön utakat járnunk ?
